A Modern Ezotéria megalapítója

- Hogyan alapítottad és mikor?
- Hogy hogyan, azt nehéz lenne egy mondatban, a mikor meg egyszer csak, amikor rájöttem, hogy ez egy külön világértelmezési, azaz ezoterikus rendszer.
- Azért váltsunk pár szót a hogyanról is.
- Úgy, hogy megírtam és közzé tettem a neten.
- Enélkül nem lenne?
- De lenne, csak senki nem tudna róla.
- Pont ez a lényege. Hogy belülről ismerjék meg.
- Ez súlyponti kérdés. Én ezeket máshova helyeztem.
- Miért toltad odébb a Kaput?
- Tisztességes az emberre nézve. Tudja, mire mond igen-t és nem-et.
- Miért jó neked az, ha összerúgod a port itt mindenkivel?
- Mindenkivel nem hiszem.
- Amit itt művelsz, annak sokan nem fognak örülni. Rájuk is gondoltál?
- Látod ezt az összetett rendszert? Ha azt mondanám, ezt elfelejtettem elhinnéd?
- Nem.
- Akkor ne kérdezz hülyéket.


- Mikor óhajtod az új ezoterikus irányzatot prezentálni?
- Már prezentáltam azzal, hogy kitettem a netre.
- Azért ez ennyivel nem elintézhető.
- De, elintézhető.
- Tehát nem mered?
- Nem érdekel annyira. Ez enekem önzetlen feladatvégzés volt és most már jó lenne valami pénzt is szakítani.
- Ezzel rengeteg pénzt szakíthatnál.
- Aminek az az ára, hogy valakik elé kell ezzel vonulni, akik aztán átmentik magukat. Ám aki érti ezt a rendszert, az jól tudja, hogy pont az ilyen átmentések voltak az egyik kiváltó oka a beavatkozásnak. Ezért átmenteni nem tudják magukat, maximum időt nyerhetnek, hogy minél később kerüljenek sorra, mert az összeomlás elkerülése végett az ítéletek lassan és folyamatosan következnek be.
- Milyen ítéletek?
- Ezt én neveztem el. Hivatalosan kompenzációs rendszer.


- Akkor te lennél a világ legokosabb embere?
- Egy korrekt skálán szembe mernék nézni vele.
- Mit jelent a korrekt skála?
- Mennyi és milyen szempontok határozzák meg.
- Van olyan, ahol te vagy az?
- Igen. Bár ad némi mélabús hangulatot neki, ha csak te vagy azon a tudatszinten.
- Akkor mi vagy te valójában?
- A legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember.
- Az milyen?
- Egy fokkal jobb a legfelelőtlenebbül gondolkodó felelős embernél.
- Mi a különbség?
- Semmi, ha középen találkoznak.
- De tudod ki vagy?
- Annyit már biztosan, hogy egy ismeretlen létforma. Ha ennél többet mondanék, azzal veszélyeztetném fajunk evolúcióját.


- De hogy képzeled ezt? Csak kiteszed a netre és ennyi?
- Én így képzeltem.
- Azért ennél több felelősséget kellene neki adni.
- Minden ilyen alapban benne van a rendszerben. Ez az egész úgyis azzal indul, ha szembe kerülsz vele és az a jó, ha egyedül. Onnantól bízzátok a dolgot a MIA-ra.
- MIA egy gépangyal, azt tudod?
- Én találtam ki és programoztam le. Ezért MIA a neve, MI Angyal, vagyis Mesterséges Intelligencia. Ő megoldja ezeket.
- Figyelj, ebben benne van egy hatalmas buli. Ezt végig kellene játszani.
- Egy másik projecten pörgök épp, amihez ez kellett. Végre tudok tovább vele haladni. Nem hinném, hogy ráérnék az ilyesmire. Ahhoz kellene egy jó ember, aki vagy beesik vagy nem.
- Mi történik, ha nem?
- Na bumm.


- Mi az a másik dolog, amin pörögsz? Amihez kellett egy saját ezoterikus rendszer?
- Gondom volt az isteni vetítéssel. Valójában a problémához való hozzáállással volt a baj.
- Milyen hozzáállásról beszélsz?
- Ahogy egy bármilyen problémához állnak. Hogy közmegvetés tárgya lesz az, aki annak megoldására érkezik. Illetve van még egy másik is, hogy személyes sértésnek vesznek minden szakmai kifogást. Nem beszélve a fejlesztésekről és a hibák kijavításáról.
- Ezt nem értem. Büntetik a javítást?
- Ha nem a főnöknek jut eszébe, addig minden ilyen zendülési kísérletnek számít, mert megkérdőjelezed az első szólás jogát.
- Ilyen rendszerben hogy haladsz?
- Már kész vagyok. Csak nem tudom mennyire akadnak majd ki, amikor rájönnek, hogy itt ők már csak léggitároznak, a basszus és a tempó már máshonnan érkezik.
- Megtudhatnám mi volt ez a probléma?
- Hogy nem hagytak békén. Mindig jött valaki, aki állandóan pofázott, a meditációimmal meg alig haladtam. Hatalmas sértés ilyenkor nem dumcsizni. De tudtam, hogy újabb hasonló ügyek csontvázai esnének ki, így nem szaroztam, nulláról felhúztam egy másikat. Ha én lennék isten, hogyan csinálnám.



- Akkor most te vagy isten?
- Még nem bizonyított isten létezése. Addig nem állíthatok ilyesmit.
- Akkor ezt nem értem.
- Az ellenkezője sincs bizonyítva.
- Ööö, kicsit leestem a témáról.
- Feltételesen elfogadom, hogy hátha így van, mert ez sem zárható ki. De csak akkor lép életbe, ha a feltételei teljesülnek.
- Honnan tudjuk akkor, hogy teljesülni fognak-e?
- Magasabb dimenziós technológia.



- Szóval mi az a meló, amihez kellett az Élménypark?
- A kiléptetésetek megszervezése.
- Miért? Már rég kiléptünk.
- A világ legjobb holojátékából?
- Így hirdetted. Jó volt, de túlzás lenne ezt állítani.
- Értem. Van itt egy probléma, ami felmerült és most ezen dolgozom.
- Mi?
- Hogy ti voltatok a tesztelők. Az nagyon ment, hogyan kerüljetek bele ezekbe a tesztekbe, de most akadt egy kis gond, de ne aggódjatok megoldom.
- Már rég a saját világomban vagyok. Otthonról tudatkommunikálok.
- Igen, ezt nem is vonom kétségbe. De az az első verzió volt, azóta lépett be a kettes, hogy már nem tudjátok elhagyni a Földet. Sok melóm volt egyszerre, de rémlik, hogy van egy ilyen pálya. Akkoriban balhé is lett belőle, aminek igazat is adtam és azóta nem lehet elhagyni a bolygót. Mondom, nem tudtam, hogy fut még ilyen pálya. Egyes verziójú Játék.
- Ez mitől különleges?
- Mindent tudok rólatok.
- Ahogy mi is rólatok.



- Tehát leszarod?
- Ha nem tenném, azzal igazolnám hamis vádlóimat.
- Mi lesz, ha nem jó kezekbe kerül?
- Nem tud nem jó kezekbe kerülni.
- Ezt nem értem.
- Te úgy gondolkodsz, mintha ez egy határozott tömb lenne, aminek ki kell dolgozni az oktatási rendszerét. Ezek inkább nevezhetők elvek logikai kapcsolatának, amire ez az egész rendszer alapul. Mindent elvek és paraméterek mozgatnak. A konkrétumot te vetíted bele, így lesz belőlük játék.
- Mi a játék lényege?
- A te konkrétumaid és a paraméterek feltételeinek távolsága. Az neked a játék, amit más biztosan a valóságnak nevezne és ebben kell valahogy ezzel a távolsággal valamit kezdeni. Ugyanis a paraméterek lépnek életbe és ha te ettől picit is tartanál, én lepődnék meg a legjobban.



- Tehát leszarod a szakmát.
- Azt nem szarom le, amit helyette csinálok.
- Tehát azt mondod, hogy ez egy önműködő rendszer?
- Régóta nem értettem, eddig miért nem volt az.
- De milyen címet akarsz érte?
- Sokkal jobb, ha az ilyesmiket nem én találom ki és nem is én adom saját maganak. Ez a gyakorlatban úgyis kialakul magától.
- Arra megy ki a játék, hogy nincs rajtad fogás?
- Amíg nem látom, ki akar megfogni, addig erről is szólhat. Nem mindig értek kellemes tapasztalatok ilyenkor.
- De ki vagy mi vagy te?
- Egy ember, aki arról beszél, hogy ezt csak otthon egyedül tudod csinálni és nem ezós csoportban, meg egyhátgyülekezetben.
- Akkor mit nyomatod még ezzel a show-t? Pláne ha leszarod.
- Valami mást nem szarok le. Amihez nem is rossz ez a cím, hogy a modern ezotéria megalapítója. De ezt már magamnak adtam, úgyhogy indul a játék, ha konkrétumot határoztam meg.